2011. december 12.

Tóth Angelika ecsettel barangolja be a világot

Első gyermekkori festményéről, hitvallásról, a világjárás szépségéről, és a közeli jövőről mesél Tóth Angelika, akivel együtt festményei is megjárták Németország és Olaszország kiállító termeit is.

Mikor kezdtél el festeni? Emlékszel az első festményedre, esetleg megvan még?

Mindig is elemi erővel vonzott a festészet. Komolytalanul valamikor talán 8 évesen festettem egy északi, téli tájat egy törpével, aki búslakodott. Ez valahol a szüleimnél van. Szétvágtam egy lepedőt, felragasztottam a szekrényre és fehér temperával „alapoztam”, mert valahonnan volt sejtésem róla, hogy a „nagy festők” hogyan is csinálhatják, majd temperával festettem rá. Tulajdonképpen mindig festettem és rajzoltam, természetesen voltak kisebb-nagyobb kihagyások is. Az olyan képeimet, amelyeket most akár ki is állíthatok, vagyis ily módon vállalhatok, 2003-tól festettem. Már előtte is voltak kisebb kiállításaim, hiszen a pályám alakulása – mint mindenkié - valahol egy folyamat volt. A 2003-as év már a városi létről, a városi emberről szólt.

Mit jelent számodra a festészet? Önkifejezésként, hivatásként vagy megélhetésként tekintesz rá?

Hivatás és még több, természetesen. Ami a megélhetést illeti, nem lehet az a fő célja. Nem szólhat kizárólagosan a megélhetésről - hacsak épp nem az a témája! Az rombolna valamit, ha érted, mire gondolok… Az alkotás belépés számomra egy másik világ kapuján, a festészet pedig nyelv.  Számomra a képi kifejezés több a szavaknál. Tömörebb, sűrített, sokkal komplexebb.

A HÍR FOLYTATÁSA >>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...