Nemek közötti bérszakadék: 59 napot ingyen dolgoznak az európai nők!
A nemek közötti bérszakadék mértéke 16,2%, azaz az Unióban átlagosan ekkora különbség van a nők és a férfiak órabére között – olvasható ki a Bizottság által ma közzétett jelentés legfrissebb számadataiból. Egy év alatt egy arasznyit sem csökkent a különbség. A ma közzétett jelentésből kiderül, hogy a nők és férfiak közötti bérszakadék változatlanul minden uniós tagállamban meglévő jelenség, amelynek mértéke 27,3% (Észtország) és 2,3% (Szlovénia) között van.
Az összesített számok tekintetében enyhe csökkenő tendencia volt tapasztalható az elmúlt években: 2008 és 2011 között mindössze 1,1%-kal mérséklődött a különbség. A jelentés azt mutatja, hogy az uniós bérszakadék megszüntetését leginkább az egyenlő bérezésre vonatkozó szabályok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos problémák gátolják, valamint az, hogy a nők nem indítanak keresetet a nemzeti bíróságokon.
„Az egyenlő munkáért egyenlő fizetést, a munkahelyi egyenlőséget és a szülési szabadsághoz való minimumjogokat garantáló szabályok a nemek közötti egyenlőség terén elért európai eredményeknek tekinthetők, azonban a nemek közötti teljes körű egyenlőséget még nem sikerült megvalósítani. A bérszakadék továbbra is jelentős és szilárdan tartja magát. Mindennek tetejébe az elért csekély előrelépés is a férfiak bérének csökkenése, nem pedig a nők bérének növekedése miatt következett be” – nyilatkozta Viviane Reding, alelnök, uniós jogérvényesülési biztos. „Az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elve 1957 óta szerepel az uniós szerződésekben. Nagyon időszerű már, hogy ennek az elvnek a munkahelyeken is érvényt szerezzünk.”
A ma közzétett jelentés számba veszi az egyenlő díjazásra vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazását az uniós tagállamokban, és levonja azt a következtetést, hogy a jövőre nézve valamennyi tagállam számára a nemek közötti egyenlőségről 2006-ban elfogadott irányelv
helyes alkalmazása és érvényre juttatása lesz a legfőbb kihívás.
A szerződések őreként a Bizottság biztosította, hogy a tagállamok megfelelően ültessék át az egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós szabályokat: 23 tagállammal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályoknak az érintett tagállamok általi átültetésével kapcsolatos problémák miatt.Egy kivételével mostanra az összes ilyen eljárás lezárult.
A mai jelentés ugyanakkor megerősíti azt, hogy az egyenlő díjazás elvének alkalmazását gátolja a díjazási rendszerek átláthatatlansága, az egyenlő díjazásra vonatkozó egyértelmű referenciák hiánya, és az egyenlőtlenség kárvallottjai számára nyújtott világos tájékoztatás hiánya. A bérezés átláthatóságának fokozása javíthatná a bérdiszkrimináció egyes károsultjainak helyzetét, akik ezáltal könnyebben tudnák saját helyzetüket a másik nem munkavállalóinak helyzetével összehasonlítani.
Következő lépések: Valójában csak két tagállam (Franciaország és Hollandia) ültette át a nemek közötti egyenlőségről szóló 2006-os irányelvet kielégítően és kellőképpen egyértelműen ahhoz, hogy ne kelljen további információkat kérni tőlük. A Bizottság nyomon követi a többi 26 tagállamban zajló átültetési folyamatot, és tovább dolgozik az uniós jogszabályok által meghatározott jogok teljes körű alkalmazásának és érvényesítésének biztosításán, aminek érdekében indokolt esetben akár újabb kötelezettségszegési eljárások indításához is folyamodhat.
Háttér
A nemek közötti egyenlőség egyike azon alapelveknek, amelyekre az Európai Unió épül. Az egyenlő díjazás elve 1957 óta rögzítve van a szerződésekben, és szerepel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és
munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvben is.
A nemek közötti bérszakadék kezelésére vonatkozó tagállami kötelezettségnek való megfelelés terén az Európai Bizottság által a tagállamoknak nyújtott segítség fontos kötelezettségvállalás és kiemelt feladat, amely a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizottsági stratégiának (2010–2015) is szerves részét képezi.
A mai jelentés mellett a Bizottság átfogó helyzetképet is felvázol az egyenlő díjazással kapcsolatos nemzeti és uniós esetjogról, valamint áttekintést nyújt az egyenlő díjazás kérdésének kezelése terén hozott bizottsági intézkedésekről és példákat közöl a bevált nemzeti gyakorlatokból.
A nemek közötti bérszakadék kezelése érdekében a Bizottság által tett erőfeszítések közé tartozik az „Egyenlőség kifizetődő” kezdeményezés; a tagállamokat a bérszakadék kezelésére felszólító éves országspecifikus ajánlások; az Egyenlő Díjazás Európai Napja; a bevált módszerek megosztása; és a tagállami kezdeményezéseknek a strukturális alapokon keresztüli finanszírozása.
Példák az egyenlő díjazás megvalósításának nemzeti szintű bevált módszereire:
2012-ben a belga parlament törvényt fogadott el, amely arra kötelezte a vállalatokat, hogy kétévente készítsék el bérstruktúrájuk összehasonlító elemzését. Belgium volt továbbá az első uniós ország, amely megrendezte az Egyenlő Díjazás Napját (2005-ben).
Az egyenlő díjazásról szóló 2006-os francia törvény arra kötelezi a vállalatokat, hogy készítsenek jelentést a bérekről, továbbá a bérszakadék megszüntetésére irányuló terveikről. Nem mellesleg a törvény azt is előírja a munkáltatók számára, hogy évente készítsenek jelentést a nemek közötti egyenlőségről és azt juttassák el a munkavállalói érdekképviseletekhez.
Az egyenlő elbánásról szóló osztrák törvény jelentési kötelezettséget ró a vállalatokra az egyenlő díjazás tekintetében. A fokozatosan hatályba lépő szabályok jelenleg a 250-nél, 500-nál, illetve 1000-nél több főt foglalkoztató vállalatokra nézve kötelezőek. A 150-nél több főt foglalkoztató vállalatoknak 2014-től kell majd jelentést készíteniük.
Forrás: EP
A nemek közötti bérszakadék az uniós tagállamokban:
„Az egyenlő munkáért egyenlő fizetést, a munkahelyi egyenlőséget és a szülési szabadsághoz való minimumjogokat garantáló szabályok a nemek közötti egyenlőség terén elért európai eredményeknek tekinthetők, azonban a nemek közötti teljes körű egyenlőséget még nem sikerült megvalósítani. A bérszakadék továbbra is jelentős és szilárdan tartja magát. Mindennek tetejébe az elért csekély előrelépés is a férfiak bérének csökkenése, nem pedig a nők bérének növekedése miatt következett be” – nyilatkozta Viviane Reding, alelnök, uniós jogérvényesülési biztos. „Az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elve 1957 óta szerepel az uniós szerződésekben. Nagyon időszerű már, hogy ennek az elvnek a munkahelyeken is érvényt szerezzünk.”
A ma közzétett jelentés számba veszi az egyenlő díjazásra vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazását az uniós tagállamokban, és levonja azt a következtetést, hogy a jövőre nézve valamennyi tagállam számára a nemek közötti egyenlőségről 2006-ban elfogadott irányelv
helyes alkalmazása és érvényre juttatása lesz a legfőbb kihívás.A szerződések őreként a Bizottság biztosította, hogy a tagállamok megfelelően ültessék át az egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós szabályokat: 23 tagállammal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályoknak az érintett tagállamok általi átültetésével kapcsolatos problémák miatt.Egy kivételével mostanra az összes ilyen eljárás lezárult.
A mai jelentés ugyanakkor megerősíti azt, hogy az egyenlő díjazás elvének alkalmazását gátolja a díjazási rendszerek átláthatatlansága, az egyenlő díjazásra vonatkozó egyértelmű referenciák hiánya, és az egyenlőtlenség kárvallottjai számára nyújtott világos tájékoztatás hiánya. A bérezés átláthatóságának fokozása javíthatná a bérdiszkrimináció egyes károsultjainak helyzetét, akik ezáltal könnyebben tudnák saját helyzetüket a másik nem munkavállalóinak helyzetével összehasonlítani.
Következő lépések: Valójában csak két tagállam (Franciaország és Hollandia) ültette át a nemek közötti egyenlőségről szóló 2006-os irányelvet kielégítően és kellőképpen egyértelműen ahhoz, hogy ne kelljen további információkat kérni tőlük. A Bizottság nyomon követi a többi 26 tagállamban zajló átültetési folyamatot, és tovább dolgozik az uniós jogszabályok által meghatározott jogok teljes körű alkalmazásának és érvényesítésének biztosításán, aminek érdekében indokolt esetben akár újabb kötelezettségszegési eljárások indításához is folyamodhat.
Háttér
A nemek közötti egyenlőség egyike azon alapelveknek, amelyekre az Európai Unió épül. Az egyenlő díjazás elve 1957 óta rögzítve van a szerződésekben, és szerepel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és
munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvben is.
A nemek közötti bérszakadék kezelésére vonatkozó tagállami kötelezettségnek való megfelelés terén az Európai Bizottság által a tagállamoknak nyújtott segítség fontos kötelezettségvállalás és kiemelt feladat, amely a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizottsági stratégiának (2010–2015) is szerves részét képezi.
A mai jelentés mellett a Bizottság átfogó helyzetképet is felvázol az egyenlő díjazással kapcsolatos nemzeti és uniós esetjogról, valamint áttekintést nyújt az egyenlő díjazás kérdésének kezelése terén hozott bizottsági intézkedésekről és példákat közöl a bevált nemzeti gyakorlatokból.
A nemek közötti bérszakadék kezelése érdekében a Bizottság által tett erőfeszítések közé tartozik az „Egyenlőség kifizetődő” kezdeményezés; a tagállamokat a bérszakadék kezelésére felszólító éves országspecifikus ajánlások; az Egyenlő Díjazás Európai Napja; a bevált módszerek megosztása; és a tagállami kezdeményezéseknek a strukturális alapokon keresztüli finanszírozása.
Példák az egyenlő díjazás megvalósításának nemzeti szintű bevált módszereire:
2012-ben a belga parlament törvényt fogadott el, amely arra kötelezte a vállalatokat, hogy kétévente készítsék el bérstruktúrájuk összehasonlító elemzését. Belgium volt továbbá az első uniós ország, amely megrendezte az Egyenlő Díjazás Napját (2005-ben).
Az egyenlő díjazásról szóló 2006-os francia törvény arra kötelezi a vállalatokat, hogy készítsenek jelentést a bérekről, továbbá a bérszakadék megszüntetésére irányuló terveikről. Nem mellesleg a törvény azt is előírja a munkáltatók számára, hogy évente készítsenek jelentést a nemek közötti egyenlőségről és azt juttassák el a munkavállalói érdekképviseletekhez.
Az egyenlő elbánásról szóló osztrák törvény jelentési kötelezettséget ró a vállalatokra az egyenlő díjazás tekintetében. A fokozatosan hatályba lépő szabályok jelenleg a 250-nél, 500-nál, illetve 1000-nél több főt foglalkoztató vállalatokra nézve kötelezőek. A 150-nél több főt foglalkoztató vállalatoknak 2014-től kell majd jelentést készíteniük.
Forrás: EP
A nemek közötti bérszakadék az uniós tagállamokban:
2007
|
2008
|
2009
|
2010
|
2011
|
Különbség 2011–2008
| |
EU27
|
:
|
17,3
|
17,2
|
16,2
|
16,2*
|
1,1
|
BE
|
10,1
|
10,2
|
10,1
|
10,2
|
10,2
|
0,0
|
BG
|
12,1
|
12,3
|
13,3
|
13,0
|
13,0
|
-0,7
|
CZ
|
23,6
|
26,2
|
25,9
|
21,6
|
21,0
|
5,2
|
DK
|
17,7
|
17,1
|
16,8
|
16,0
|
16,4
|
0,7
|
DE
|
22,8
|
22,8
|
22,6
|
22,3
|
22,2*
|
0,6
|
EE
|
30,9
|
27,6
|
26,6
|
27,7
|
27,3
|
0,3
|
IE
|
17,3
|
12,6
|
12,6
|
13,9
|
:
| |
EL
|
21,5
|
22,0
|
:
|
15,0
|
:
| |
ES
|
18,1
|
16,1
|
16,7
|
16,2
|
16,2*
|
-0,1
|
FR
|
17,3
|
16,9
|
15,2
|
15,6
|
14,8*
|
2,2
|
HR
|
:
|
:
|
:
|
15,5
|
17,6*
|
:
|
IT
|
5,1
|
4,9
|
5,5
|
5,3
|
5,8
|
-0,9
|
CY
|
22,0
|
19,5
|
17,8
|
16,8
|
16,4*
|
3,1
|
LV
|
13,6
|
11,8
|
13,1
|
15,5
|
13,6
|
-1,8
|
LT
|
22,6
|
21,6
|
15,3
|
14,6
|
11,9
|
9,7
|
LU
|
10,2
|
9,7
|
9,2
|
8,7
|
8,7*
|
1,0
|
HU
|
16,3
|
17,5
|
17,1
|
17,6
|
18,0
|
-0,5
|
MT
|
7,8
|
9,2
|
7,7
|
7,2
|
6,0
|
3,2
|
NL
|
19,3
|
18,9
|
18,5
|
17,8
|
17,9
|
1,0
|
AT
|
25,5
|
25,1
|
24,3
|
24,0
|
23,7
|
1,4
|
PL
|
14,9
|
11,4
|
8,0
|
4,5
|
4,5
|
6,9
|
PT
|
8,5
|
9,2
|
10,0
|
12,8
|
12,5
|
-3,3
|
RO
|
12,5
|
8,5
|
7,4
|
8,8
|
12,1
|
-3,6
|
SI
|
5,0
|
4,1
|
-0,9
|
0,9
|
2,3
|
1,8
|
SK
|
23,6
|
20,9
|
21,9
|
19,6
|
20,5
|
0,4
|
FI
|
20,2
|
20,5
|
20,8
|
20,3
|
18,2*
|
2,3
|
SE
|
17,8
|
16,9
|
15,7
|
15,4
|
15,8
|
1,1
|
UK
|
20,8
|
21,4
|
20,6
|
19,5
|
20,1
|
1,3
|
Forrás: Eurostat, SES
* előzetes adat
Megjegyzések
Megjegyzés küldése