Sikeres üzletasszonyból szerzetesnő - interjú Laura nővérrel
Ritka manapság, hogy valakinek az élete az önzetlen szeretetről, segítségnyújtásról szóljon, és egyetlen célja legyen: a világot jobbá tenni. Miként az is csoda számba megy, hogy egy több diplomás, nyelveket beszélő, világot járt "multikatonából" Domonkos-rendi szerzetesnő váljon. A közgazdász, hit- és etikatanár végzettséggel is rendelkező Laura nővér története azonban bizonyítja: a hit és az üzlet megfér egymás mellett és mindig lehet újrakezdeni.
Mielőtt belépett volna a Domonkos-rendbe, sikeres multinacionális karriert futott be. A Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat üzletkötőjeként, továbbá a Pepsi kereskedelem-fejlesztési menedzsereként dolgozott. Munkájának szerves része volt az állandó utazás: Indiától, Tajvanon keresztül, New Yorkig bejárta a világot. Hogyan látja így visszatekintve, mi vonzotta a közgazdaságtan és az üzleti élet felé?
- Extrovertált emberként mindig szerettem szervezni, intézni a dolgokat. Már fiatalkoromban is lételemem volt a nyüzsgő, változatos élet. Az iskolában ugyanúgy mentek a reál és a humán tárgyak is, kedvencem a matematika és a történelem volt, a közgazdaságtan pedig éppen mindkét területről építkezik.
- Mi szeretett volna lenni gyerekkorában? Szülei milyen pályára szánták?
- Nem volt különösebb elképzelésem, mindig az élet által éppen adott dolgokat szerettem, így például a zenét. Gyerekkoromban tíz évig zongoráztam, a tanárnőm konzervatóriumba szánt. Gépészmérnök édesapám pedig - látván a reáltárgyak iránti affinitásomat -, akár mérnöknek is elképzelt volna, de nem erőltette. Széles érdeklődési köröm szintézise lett a közgazdasági egyetem.
- Életének előző szakaszában is megmutatkozott az emberek iránti szeretete, és munkabírása, amely édesapjától eredeztethető, miként a vallás iránti fogékonysága is a neveltetésével függ össze. Azt olvastam, hogy amikor például a Pepsinél dolgozott, részlege híres volt a jó munkahelyi légkörről és igyekezett segíteni a rászorulókon, pl. elbocsátott idősödő kollégákat vett vissza maga mellé. Hogy fogadták ezt a főnökei?
- Nem bánták. Örültek, hogy jól mennek a dolgok részlegemen.
A HÍR FOLYTATÁSA
Mielőtt belépett volna a Domonkos-rendbe, sikeres multinacionális karriert futott be. A Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat üzletkötőjeként, továbbá a Pepsi kereskedelem-fejlesztési menedzsereként dolgozott. Munkájának szerves része volt az állandó utazás: Indiától, Tajvanon keresztül, New Yorkig bejárta a világot. Hogyan látja így visszatekintve, mi vonzotta a közgazdaságtan és az üzleti élet felé?
- Extrovertált emberként mindig szerettem szervezni, intézni a dolgokat. Már fiatalkoromban is lételemem volt a nyüzsgő, változatos élet. Az iskolában ugyanúgy mentek a reál és a humán tárgyak is, kedvencem a matematika és a történelem volt, a közgazdaságtan pedig éppen mindkét területről építkezik.
- Mi szeretett volna lenni gyerekkorában? Szülei milyen pályára szánták?
- Nem volt különösebb elképzelésem, mindig az élet által éppen adott dolgokat szerettem, így például a zenét. Gyerekkoromban tíz évig zongoráztam, a tanárnőm konzervatóriumba szánt. Gépészmérnök édesapám pedig - látván a reáltárgyak iránti affinitásomat -, akár mérnöknek is elképzelt volna, de nem erőltette. Széles érdeklődési köröm szintézise lett a közgazdasági egyetem.
- Életének előző szakaszában is megmutatkozott az emberek iránti szeretete, és munkabírása, amely édesapjától eredeztethető, miként a vallás iránti fogékonysága is a neveltetésével függ össze. Azt olvastam, hogy amikor például a Pepsinél dolgozott, részlege híres volt a jó munkahelyi légkörről és igyekezett segíteni a rászorulókon, pl. elbocsátott idősödő kollégákat vett vissza maga mellé. Hogy fogadták ezt a főnökei?
- Nem bánták. Örültek, hogy jól mennek a dolgok részlegemen.
A HÍR FOLYTATÁSA
Megjegyzések
Megjegyzés küldése