Stílszerűen a család szentendrei cukrászdájában találkozunk, mert Margit néni szerette volna megmutatni nekünk a Marcipán Múzeumot is, ami a férje nagy büszkesége volt. Mikor belépett, először rá sem eszméltünk, hogy ő az, akit várunk: 90 éves korához képest határozottan fitt, energikus benyomást keltett. „A Szolnok megyei Rákóczifán születtem. Ez olyan falu volt, amely körbe volt véve uradalommal, úgyhogy nem is tanulhatott senki, csak négy elemire volt lehetőség. Én nyolcadik gyerek voltam, és árva. 12 éves korom óta dolgoztam, mint a környezetemben mindenki, reggeltől estig, mezítláb.16 évesen jöttem Budapestre. Dolgoztam egy cukrászdában hat évig, ott ismertem meg a férjemet a háború alatt. Ő szentendrei szerb volt, eredetileg Szlávics Mladennek hívták, de találkozásunk idején már a magyarosított nevét viselte. A férjem kiváló cukrász volt, imádta a szakmáját, és nagyon értett hozzá. Családközpontú volt, mindent megtett családért, a gyerekeiért. De bohém volt - nagyon szer...