Nem ismerheted igazán a határaidat, míg meg nem találod őket - EU programokon résztvevők beszámolói
Smartbin - Pancsa Emese |
Mikor vettél részt először Európai Uniós programban?
Az első munkám egy TEMPO nevű interaktív berendezési tárgy volt, ami hasonlít egy szobabiciklire, azzal a kivétellel, hogy megkomponálhatod vele a saját zenédet. Ez egy játékos fejlesztő ezkösz, amely segít mind a fizikális, mind a mentális egészséged megőrzésében.
A TEMPO-val részt vettem egy kéthetes Európai Unió által támogatott biciklis workshopon Lengyelországban, 2017 tavaszán. Inspiráló volt együtt dolgozni egyetemistákkal különböző országokból, különböző művészeti hátterekkel.
Tartottunk egy bemutató kiállítást egy hatalmas biciklis rendezvénnyel egybekötve Wroclawban. Ott, a szakmai kiállításon tartottam először angolul előadást ilyen hatalmas közönségnek. Az volt a lehető legpozitívabb módja annak, hogy kilépjek a komfortzónámból.
Épp Hollandiában tanulsz a Campus Mundi programban. Milyen út vezetett idáig?
Otthon a diplomamunkám során azt vizsgáltam, hogy milyen módon tud a tárgytervezés az újrahasznosítás folyamatának részévé válni. Az organikus hulladék, ami a szeméttelepre érkezése után rothadni kezd, egy nagyobb kukának 30-40%-át teszi ki. Az így keletkező metán 25-ször olyan ártalmas, mint a szén-dioxid (CO2).
Tanulmányoztam, hogy az emberek miért nem komposztálnak – úgy gondolják, túl sok gondot jelent. Így merült fel bennem a Smartbin ötlete. Ledarálja és összekeveri a szemetet. Képes megmérni, hogy mennyi szemetet tettél bele, a kukába helyezett hulladékért pedig pontokat kapsz egy applikáción keresztül.
Először a Smartbin ötlete miatt beválogattak a Climate-KIC mentor programba, aztán a lengyelországi workshop megadta nekem a kellő ösztönzést és lendületet arra, hogy jelentkezzek egy cserediák programba. Jelenleg a Minerva Művészeti Akadémián tanulok a Hanze Gyakorlati Tudományi Egyetemen Groningenben, ahol továbbfejleszthetem a projektemet.
Mik az első benyomásaid?
Az első pillanattól tisztán látszott, hogy sok hasznom lesz ebből. Minden tananyagunk angol nyelvű és már a második héten meglátogattunk egy kendergyárat, ami fantasztikus volt. Ott úgy tartják, hogy a fiatalok igazi értéket hoznak létre a kreativitásukkal, a vállalatok pedig ezt használják fel, hogy versenyképesek tudjanak maradni, ezért az egyetemistákat mindig örömmel fogadják.
A gyár bio műanyagot is előállít a kenderből, és van egy saját fröccsöntő berendezésük, ami számomra tökéletes, mivel be tudom vonni a Smartbin projektembe. Javaslatokat kértem tőlük, hogy hol találhatnám meg a legjobb nyersanyagokat a kuka belsejéhez, erre felajánlották, hogy előállítanak nekem mindent, amire szükségem van, és támogatják a kísérleteimet. Megengedték nekünk a fejlesztői részleg folyamatos használatát, és az anyagaikhoz is hozzáfértünk.
Mit tanultál magadról Hollandiában?
Rájöttem, hogy mivel korlátozott mennyiségű idő áll rendelkezésemre, ki kell tágítanom a komfortzónám határait, amennyire csak lehetséges. Otthon határokba ütköztem, és úgy gondoltam magamra, mint aki jól mozog ezek között a határok között. Viszont mikor idejöttem, a határaim nem egyszerűen kiszélesedtek; ráébredtem, hogy nem is léteznek.
Részt tervezel venni több Európai Uniós programban is?
Gondolkozom azon, hogy Hollandiában jelentkezem PhD-re. Van egy ’érzelmi tervezés’ kurzus a Delft-i Technikai Egyetemen, amely megmutatja, hogy miként képes egy tárgy pozitívan befolyásolni az emberek életét. Minden munkám beleillik ebbe a keretbe, hiszen nekem is ez az alap motivációm.
A Campus Mundi program részeként elvállaltam, hogy megosztom a tudásom másokkal, amiben van tapasztalatom is, mivel a Budapesti Metropolitan Egyetem nyíltnapjain is dolgoztam.
Nem rég elkezdtem vlogolni, amivel a videókon keresztül, át tudom adni a hasznos információkat az egyetemistáknak, akik cserediák programokban gondolkoznak. Bizton állíthatom, hogy nem ismerheted igazán a határaidat, míg nem keresed meg őket.
Forrás #EUandME
Fordította Glotz Adél Anna, a Nőtárs Alapítvány önkéntese
Megjegyzések
Megjegyzés küldése