Áldozatábrázolás a médiában

Tudósítás a Media 2011 konferenciáról.
A beszélgetés apropóját az adta, hogy az elmúlt években számos bűnügyi eset médiareprezentációja váltott ki éles kritikát mind a szakma, mind a civil szervezetek körében. A szekció igyekezett körüljárni a különböző áldozattípusok megjelenítését a médiában. A résztvevők arra is keresték a választ, hogy milyen terjedelmű cikkben vagy riportban érdemes bemutatni az egyes eseteket. Egyáltalán, mikor van értelme az áldozatként való bemutatásnak, és mikor etikus az? Vajon jó-e az áldozatnak, hogy áldozati szerepbe kényszerítik, és szolgálja-e a társadalmi problémák jobb megértését az egy-egy esetből való általánosítás?

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:

• Betlen Anna, közgazdász, emberjogi aktivista, MONA
• Kecskeméti Dávid, fotóriporter, Blikk
• Munk Veronika, újságíró, Index
• Ónodi-Molnár Dóra, újságíró, Népszabadság

A résztvevők elsőként arra keresték a választ, hogy mi az áldozatbemutatás létjogosultsága, mi a média célja. Az egyes áldozattípusoknál mi a cikk vagy riport optimális hossza, és mekkora a hírértéke? Munk Veronika egy online újságnál dolgozik, ahol a terjedelem egyrészről nem annyira behatárolt, mint más típusú médiumoknál, viszont az emberek általában kevesebbet olvasnak a képernyőn. Úgy véli, hogy a jó cikknek minél több oldalról és minél részletesebben kifejtett írásnak kell lennie.

Ónodi-Molnár Dóra szerint a legfontosabb, hogy ne sérüljenek az áldozat jogai. Betlen Anna saját elmondása alapján a „másik oldalt” képviseli. Úgy vélte például, hogy az ORFK rendszeresen használ rövid híreiben olyan kifejezéseket, amelyek sértik az érintettek méltóságát. Kecskeméti Dávid a fotósok nézőpontját ismertette, ő úgy látja, hogy eleve el kell dönteni, hogy bemutassa-e egyáltalán az adott áldozatot. Az is lényeges, hogy élő, vagy esetleg már halott személyről van szó.

A HÍR FOLYTATÁSA >>